A kortárs irodalomtudomány végre
megfejtette, hogy ki is az a Karinthy Frigyes.
Nemrégiben –
talán még emlékszünk rá –, kutatócsoport alakult, melynek feladata nem kevesebb
volt, mint Karinthy lényének teljes körű és végérvényes felkutatása.
Miután a
tudomány belátta, hogy a korábbi gyermeteg módszerek, mint a szerző írásainak
elemzése, a környezetében élők és rokonai kikérdezése, az alapos könyvtári
kutatómunka, valamint a folyamatos konferenciaülések nem hozhatnak minden
szempontból kielégítő és megcáfolhatatlan eredményeket, mert egy Karinthyt nem
kigondolni kell, hanem egy Karinthyságot élni, elfogadni vagy elutasítani
lehet…, végül belebújtak bőrébe, leélték életét, leírták műveit, együtt életek
rokonaival, sőt utazást tettek a szerző koponyája körül is. Az expedíció a
legelső sajtóközlemények tanúsága szerint eredményre vezetett.
A vita tárgyát
már csak az képezi, hogy a kutatásban részt vett öt fő által nyert, egyéni
nézőpontok alapján lejegyzett és értelmezett eredményeket miként is
hasznosítsák, hogyan rakjanak belőle össze egy egész Karinthyt, illetve, vita
tárgya továbbá az is, hogy nem-e élték le túl gyorsan életét, írták meg műveit
és így tovább... A fenti részletkérdésektől
eltekintve, egyben minden résztvevő biztos: ő, mint Karinthy egyszervolt
egyötöd része, tudja ki az a Karinthy, e közlést pedig tudományos ténynek
fogadhatjuk el. A Karinthyról szóló újabb, realisztikusabb életrajzi munkák
publikálása tehát, még ha öt irányból is, hamarosan új lendületet vesz.
Csak
megjegyezzük, hogy a kiszivárgó információk alapján az alanyok nem is bánják,
ha mégis kicsit más és ötféle lesz az a Karinthy, és a tudomány megelégszik a
részleges reprezentációval, elvégre ez a Karinthy egyötöd részében is majdnem
teljes a többiekhez képest, a nyájas olvasóközönség pedig úgysem mutat igényt a
teljes, minden kétséget kizáró tudományos alaposságra. Neki elég a maga
Karinthyja, vegyítve olykor e képet egy kicsit a szájába adott pillanatnyi,
relatíve egzakt látleletekkel.
***
Nem/ez/is néven újabb nagyreményű irodalmi lap indul, ugyanazzal a
naiv szándékkal, mint a többi. A szerzőknek itt sem kell egyebet tenniük, mint
amit máshol sem tesznek, e mellett kivételes szerepelési lehetőség biztosított,
kedvező, egyénre szabott díjszabással. Fő célunk, hogy megint egy helyre
gyűjtsük azokat, akiket már mások is egy helyre gyűjtöttek, de mi bizony
máshogy csináljuk. Nem beszélve arról, hogy a szerző biográfiájában jól mutat,
ha minél több, ugyanazon személyekből álló, de más néven futó társaság előtt
szerepel. Valódi közönséget extra szolgáltatásaink keretében, szintén díjszabás
ellenében tudunk biztosítani. Várunk minden kedves érdeklődőt!
***
5 évfolyam után befejezte
tevékenységét a Bitang emberként
ismert irodalmi és közéleti folyóirat. A döntést azzal indokolták, hogy a
közönség túlságosan egy emberként gondolt a folyóiratra. Innen kapta gúnynevét
is: Bitang ember, mivel eredeti neve Az aranykor és az Őrzők volt. A
szerkesztőség tagjai elismerték, hogy valóban szeretik a csapatmunkát, sőt
sajátos perverzióik egyike, hogy egymást segítve dolgoznak, ugyanakkor az
általánosítás ellen egyértelműen hangot emelnek, mivel mindnyájan másképp bitangok,
vagyis őszinték, becsületesek, szorgalmasak, jóhiszeműek és tisztelettudók. A
folyóirat arról vált hírhedtté, hogy oldalain rendszeresen az emberiség
felemelkedését szolgáló, tartalmas, elgondolkodtató cikkeket közölt nagy tudású
és az emberiség javát szolgáló szerzőktől. Innen a (gúny)névadás, és ez okozta
végül vesztét is.
***
Megtartotta szokásos éves
ülésezését az LLSZ, vagyis a Laptulajdonosok Látszólagos Szövetsége.
Az ülésezés a megszokott módon, és megint csak két ülésben zajlott. Az első
ülésen – tiszteletben tartva a hagyományokat –, senki nem jelent meg. A
másodikon a harminc meghívottból tiszteletét tette öt, akiket az elnöknek
sikerült megfélemlítenie, vagy akik annyira megsajnálták őt évtizedek óta tartó
szélmalomharcáért, hogy végül kötélnek álltak. Az ülésen megállapították, hogy
az irodalmi élet helyzete kétségbe ejtő, valamint azt, hogy ezt tulajdonképpen
ők okozzák azzal, hogy mindenki csak a saját pecsenyéjét hajlandó sütögetni és fennmaradó
erejükből maximum érdekkapcsolatokra futja. Mivel megváltozni egyik sem akar, a
problémára nem találtak egyéb megoldást, minthogy minden marad a régi. Éppen
ezért, miután mindenki jóllakott a büfében, lelkiismeretesen kiígérgette magát,
vigyorogva lepacsizott irigyeivel és az érdekkapcsolatokat rendben találta, elégedetten
hazamentek.
***
Füstmérgezést kapott a neves író
Füst Milán közeli rokona, Láng Boglya. Ahogy lapunknak nyilatkozta:
– Milánhoz,
hasonlóan magam is mindent egy füst alatt akartam elintézni. A család nyomására
nekifogtam egy kisregény megírásának és mivel hallottam, hogy az átlag író egy
3-4 oldalas szöveg megírása közben körülbelül 20 darab cigarettát szív el,
felgyorsítandó a munkafolyamatot, párhuzamosan egy karton cigarettára
gyújtottam rá. Előzetesen ugyanis nem találtam arra vonatkozó feljegyzést, hogy
egy pincelakásban ilyet ne lehetne tenni. Tapasztalatomból adódóan később
javaslatot tettem az OLDSZ-nél (Országos
Lánc-Dohányosok Szövetsége), hogy a továbbiakban legyenek kedvesek a
cigarettásdobozokon feltüntetni a
dohányzó helység méreteire vonatkozó irányszámokat.
Szinay Balázs