Nincs már időm...

Tempus temporis. Nincs már időm.
Lendületéből vesztett, profán teremtőm
most szól: ne legyen többé éjszakád, se nappalod,
feladtad Értük hited s minden napszakod!

Magamra zárom a négyzetmétert,
s határozok, hogy fokról fokra leszek,
belenézek tükörszemembe,
titkaimnak kinyílva időt lelek,
elnyújtom magamban a testamentumot,
véghezviszem az iszonyat munkáját,
virrasztok és ébredek,
agyam kitágítja a tű fokát.

Exodus. Ti kivonultok az eszméletből,
de haragom még előttetek az idő elé tör,
nem enyhülök, s nem szólok holthoz kegyelemmel,
elköszönök én is tiszta égi szerelemmel,

mert innen Jézus is inkább elszökött…