A következő jegyzet(ek)en keresztül Selvarajan Yesudian Mi a jóga? című egyedülálló, magyar nyelven is megjelent munkáját felhasználva, idézetek segítségével összegzem, hogyan rokonítható a jóga rendszere a Jézusi tanításokkal, lehetővé téve egy elmélyültebb, realisztikusabb tájékozódást a Krisztusi tanítások értelmezésében. Hiszen, ahogy a könyv szerzője írja az előszóban: „...a jóga útját tanította Krisztus is, mert az emberi lélek Istenhez vezető útja a jóga, így tehát a Krisztus által hirdetett szűk, rögös és meredek út sem egyéb, mint jóga."
Más helyen így részletezi ezt: „A nyugatiak igen nagy része még mindig, egészen tévesen, azt képzeli, hogy a jóga valamilyen speciálisan keletieknek való vallási megnyilatkozás, így a keresztény vallással ellenkezik, és a nyugati embernek nem való. Célom, az, hogy ezt a tévedés eloszlassam, mert sok istenkereső ember elől elzárja az Isten országába vezető legrövidebb út ajtaját.
A jóga nem vallás, hanem az emberi öntudatnak lélektani tényeken alapuló fejlődési és Istenbe olvasási lehetősége. Ha pedig a jóga az Istenhez vezet, akkor nem lehet semmiféle vallás ellen, mert isten csak egy van, és >>Én<< is csak egy van – akármilyen néven nevezzük is."
***
„Isten mindenütt jelen van. Isten betölti az egész világegyetemet. A világegyetem azért él, mert Isten betölti létével. Isten maga a Lét, Az Élet, és az Élet Isten. János evangéliuma ezt így fejezi ki >>...az Ige Isten vala. Ez az Ige kezdetben Istennél vala. Mindenek ezáltal teremtettek, és Ő nála nélkül semmi sem teremtetett, valami teremtetett...<<
A legparányibb egysejtű lénytől a legfejlettebb élőlényig mindenben van élet. Bárhová nézünk, mindenütt az életnek ezerféle megnyilatkozásával találkozunk végig, a fejlődésnek minden lépcsőfokán. Ennek a lépcsőnek legmagasabb fokán áll a Földön az ember.
Hogyan érzi az ember az élet jelenlétét önmagában? Saját magának létét mint ént érzi, és első személyben ezt így fejezi ki:>>Én vagyok.<<
Ha pedig az Élet Isten, és az Élet az ember öntudatában mint énérzet jelenik meg, akkor az én nem egyéb, mint Isten bennünk...
...Tudja az ember azt, hogy az énünk az Élet, az Isten bennünk? Nem! Az ember ennek nincs tudatában. Az átlag emberi öntudat sokkal alacsonyabb fokon áll, sokkal szűkebb annál, semhogy Istent öntudatában megközelíthesse, és vele egyesüljön. Pedig hogy ez lehetséges, azt a legnagyobb tanító, az Istenember bizonyította, aki anyagi-emberi testben élt közöttünk, de öntudata Istennel volt egy: >>én és az atya egyek vagyunk<< – mondotta. Saját életével bizonyította, hogy az Istennel való egység lehetséges emberi testben is, hogy a test nem akadály, tehát az isteni öntudat minden ember számára elérhető cél.
∞
„Az ember nagyszerű összetételű eszköz arra, hogy a szellemi síkot az anyagi világban kinyilatkoztassa. Fejlett agya lehetővé teszi, hogy értelmén keresztül az isteni én közvetítője legyen, és a földi síkon önzetlen cél szolgálatában működjék. Az ember a közvetítő kapocs a szellem és az anyagi világ között. Hivatása az, hogy míg teste az anyagi világba tartozik, addig öntudata a legmagasabb szellemi síkokba kapcsolódva, értelmén, agyán keresztül írásban, szóban, cselekedetben kinyilatkoztassa azt. >>Akik az én Atyám akaratát cselekszik...<< – mondta Krisztus. Hogyan tudhatja az ember, hogy mi az Atya akarata? Úgy, hogy öntudatát felemeli hozzá! A test pedig csak az isteni akarat végrehajtó eszköze.
Az ember tragédiája ott kezdődik, hogy mikor létének magasabb célját szem elől téveszti, és öntudatában azonosítja magát a testtel és annak vágyaival."
∞
„Az öntudat követi a vágyakat. >>Ahol a kincsetek, ott a szívetek<< – mondja Krisztus. Amíg vágyaink az anyagba kötnek, addig nem lehetünk szabadok, addig a földi sík rabjai vagyunk. Az eredmény pedig mindig elégedetlenség és boldogtalanság, mert az ember a vakságával elhatárolja önmagát az egységtől, elszigetelté válik, és kiesik tudatából az, hogy a nagy egésznek – az Abszolútnak – a része, hogy azzal egy. Erői az Istennel való kapcsolat lazulásával lefokozódnak. Gyengévé válik, és személyét az önzéshez és tudatlansághoz való ragaszkodással képzeli megerősíteni."
∞
„...az ördög nem egyéb, mint az anyag törvényeibe tartozó testi ösztönök. Ezek az erők olyanok, mint a makrancos paripa: ha gyengék vagyunk, ledob vagy megvadulva az árokba visz. De ha megzabolázzuk, a leghűségesebb szolgánk lesz, aki jóban-rosszban kitart mellettünk, s a legkitűnőbb futó lesz belőle. Hátán nyílsebesen haladunk nagy célunk felé.
Az alsóbbrendű ösztönöket nem szabad a tudat alá nyomni,..., hanem ellenkezőleg, öntudatunkba kell hozni őket, meg kell ismerkedni velük, s akkor tetszésünk szerint átalakíthatjuk őket úgy, hogy nemcsak betegségeket nem okoznak, hanem emelkedésünkre, szellemi fejlődésünkre használhatjuk őket."
∞
„De hát van-e egyáltalán lehetősége arra, hogy az ember szabaddá legyen?
Van! Krisztus tanítja: >>Aki elveszti az ő életét, megtalálja azt...<< Személyünktől kell megszabadulni, a személyünkben lakozó vágyak tesznek rabszolgákká. Ha ezektől megszabadulunk, elérjük a teljes szabadságot.
Az egyedüli igazi szabadság a teljes vágytalanság!"
Az ember tragédiája ott kezdődik, hogy mikor létének magasabb célját szem elől téveszti, és öntudatában azonosítja magát a testtel és annak vágyaival."
∞
„Az öntudat követi a vágyakat. >>Ahol a kincsetek, ott a szívetek<< – mondja Krisztus. Amíg vágyaink az anyagba kötnek, addig nem lehetünk szabadok, addig a földi sík rabjai vagyunk. Az eredmény pedig mindig elégedetlenség és boldogtalanság, mert az ember a vakságával elhatárolja önmagát az egységtől, elszigetelté válik, és kiesik tudatából az, hogy a nagy egésznek – az Abszolútnak – a része, hogy azzal egy. Erői az Istennel való kapcsolat lazulásával lefokozódnak. Gyengévé válik, és személyét az önzéshez és tudatlansághoz való ragaszkodással képzeli megerősíteni."
∞
„...az ördög nem egyéb, mint az anyag törvényeibe tartozó testi ösztönök. Ezek az erők olyanok, mint a makrancos paripa: ha gyengék vagyunk, ledob vagy megvadulva az árokba visz. De ha megzabolázzuk, a leghűségesebb szolgánk lesz, aki jóban-rosszban kitart mellettünk, s a legkitűnőbb futó lesz belőle. Hátán nyílsebesen haladunk nagy célunk felé.
Az alsóbbrendű ösztönöket nem szabad a tudat alá nyomni,..., hanem ellenkezőleg, öntudatunkba kell hozni őket, meg kell ismerkedni velük, s akkor tetszésünk szerint átalakíthatjuk őket úgy, hogy nemcsak betegségeket nem okoznak, hanem emelkedésünkre, szellemi fejlődésünkre használhatjuk őket."
∞
„De hát van-e egyáltalán lehetősége arra, hogy az ember szabaddá legyen?
Van! Krisztus tanítja: >>Aki elveszti az ő életét, megtalálja azt...<< Személyünktől kell megszabadulni, a személyünkben lakozó vágyak tesznek rabszolgákká. Ha ezektől megszabadulunk, elérjük a teljes szabadságot.
Az egyedüli igazi szabadság a teljes vágytalanság!"