Apám hitte, én hittem

Apám hitte, hogy a boldogsághoz el kell menni otthonról. Én inkább úgy hittem, hogy ahhoz otthon kell maradni. Aztán mégiscsak úgy hittem, ahogy apám hitte. Aztán úgy, hogy maradni kell de hiába keresed a boldogságot, ha az nincs ott. Pontosabban ott van, de csak benned. Nem tudod megosztani senkivel. Aztán ettől végtére is boldogtalan lettem. Apám nem hitt a vallásban, legfeljebb valamiféle buddhista elveket követett. Akkor is, ha erről igazán nem tudott. A szerelemről beszélni ritkán hallottam. Én hittem, hogy a szerelem szent, kikezdhetetlen. Aztán hátraarc, és lettem egy időben vallásos is, de visszagondolva talán ez nem ért fel az előbbihez. Ezzel együtt rá kellett jönnöm, hogy minden hiába. Szeretni önmagában kevés, mindig az. Nem hiszem, hogy volna erre a létnek mentő ötlete. Idealizálás, leértékelés, eldobás - ez Narcissus.