Megértették és azóta csend van. Van, akit érzek, van akit nem. Nekem borostyán az idő. Velük történik az élet. Nem a tudat hasad, a szív szakad ezerfelé. Befelé nyílik. Nálam csak a Test lakik. A többit visszaosztom, ahogy anno én is kölcsönkaptam. A csend előli zaj... A zaj előli csend... Van, akinek flow, van akinek csak áramlás. Áradás, áramütés. Ami nem ölel meg az nem erősít. Félig üres, félig teli, mint az ágy, mint a tény. Amit Isten összekötött ember szét nem választhatja. De az Isten nem kötötte össze. Csak sírni akartam egy kicsit a vonaton egy üres helyen, de Pest felé menet úgy igazán semmit sem lehet. Félig igaz, félig hamis, mint a nappalok vagy az éjszakák. Nincs semmi baj. Ez a te utad, ez a te sérülésed. Kifelé csak mosolyog. Nincs...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Népszerű
Legfrissebb
recentposts
Címkék
- Adoma
- Az élet szertartása
- Az én bódhifám
- Blog
- Cikk
- Dalszöveg
- Esszé
- Folyóirat pdf
- Fordítások
- Haiku
- Hangos írások
- Hangos próza
- Hangos vers
- Humoreszk
- Ima
- Interjúk
- Jegyzet
- Karcolat
- Kép/Vers
- Kiadatlan
- Kiemelt
- Kisesszé
- Kritika
- Megjelent köteteim
- Megzenésített vers
- Napló
- Novella
- Önvallomások
- Parampara
- Rádiós beszélgetések
- Recenzió
- Részlet
- Srímad Bhagavatam fordítások
- Szútra
- Tanulmány
- Vélemény cikkek
- Vers
- Videó
- Virrasztások és ébredések
- Zene

Nincsenek megjegyzések: