Hét köznapi gondolat 1.
1.
„Szeretethiány plusz kritika egyenlő személyiségzavar.” Ezzel nagyjából minden megmagyarázható, mégsem érti senki sem.
2.
A mű nem írja le önmagát. Kár. Én csak kigondolni szeretek műveket, leírni unalmas. Így veszik el műveim közel fele.
3.
A MŰvészetet nem kedvelem, engem a VALÓság, vagy másképpen VALÓSság érdekel. Éppen az enyészet és a világosság közti különbség.
4.
A Védák azt mondják, hogy aki bölcsességhez jutott, de megtartja azt magának, nem fog üdvözülni. Jelen körülmények között ezt vállalhatónak tartom, ugyanis kinek és minek lehet ma bölcsnek lenni? Ma szórakoztatni kell, a bölcsnek pedig meg kell elégednie azzal, hogy ő hozzájutott felismeréseihez. Így veszik el műveim közel másik fele.
5. A költőt egyedül csak a filozófus ismeri fel, az irodalmár nem (de ő is csak utólag).
6. Néha még írok, néha még közzé is teszem…, még…
7. Nincs annál szomorúbb, mint amikor az ember számára semmi sem igazán szomorú.
Hét köznapi gondolat 2.
1.
A magány társas fogalom. Ostobaság, hogy a második ember csak azért lett megteremtve, mert az első magányos volt. Magányos ugyanis csak az lehet, aki egy társas közegen keresztül megtapasztalta már a magány érzését. A magány mindig elszakadás valakitől vagy valakiktől. Aki egész életét leéli egymagában egy tanyán, sosem tudja meg, mi az a magány, csak azt tudja, hogy mi az egyedüllét. Az egyedüllét pedig egyáltalán nem fájdalmas.
2.
Istennel rég elástuk a csatabárdot, de aztán jött a modern kor és a sokkal keményebb, tömegpusztító fegyverek.
3.
Ha vannak íróiskolák, úgy illenék, hogy legyenek olvasóiskolák is.
4.
Ha túl sokáig hagynak aludni, ébredés után rögtön az az első gondolatom, hogy mennyi ideig nem hiányoztam senkinek, a második pedig rögtön az, hogy nekem mennyi dolog nem hiányzott. Ha az életünket le akarjuk mérni, nincs más dolgunk, mint aludni (lehetőleg minél többet).
5.
Az olvasást csak olvasással lehet kipihenni. Általában véve rendkívül sokat kell olvasni ahhoz, hogy kiismerd az „ellenséget”, illetve, hogy tisztában legyél azzal, hogy ő mit és hogyan ír. Egyedül így juthatsz valamifajta kétes értékű lépéselőnyhöz. Az ilyen fárasztó és igen terhelő feladatot csakis legalább napi fél, egy óra igazán minőségi irodalom olvasásával lehet kipihenni. Az efféle irodalom valóban épít, táplál, ösztönöz.
6.
Olvastam egy íróról, aki a lexikon szerint még a saját korának a színvonalát sem érte utól, aztán eszembe ötlött, hogy minek is tette volna, ha az olvasóközönség, még a korábbi munkák felkutatásával és megszívlelésével is adós? A múlt század irodalmának megismerésével és megértésével sem végeztünk még, sőt ez szinte egészen elmaradt, hova rohannánk akkor? Miféle haladásról van szó?
7.
Beleőrül a várakozásba az, aki tudja, hogy nem létezik idő.
Hét köznapi gondolat 3.
1.
A szeretet veszélyes, ha utat tör magának, vele együtt, lapos kúszásban a bűn és az ármány is beszivárog a résen.
2.
Elhiszem, hogy a kevés van, ahol sok, de én mindig az abszolúthoz, az igazhoz, a végtelenhez mérek, a kevés pedig csak ott lehet sok, ahol a relatívhoz, a téveshez, a pillanatnyihoz mérnek. Nyugalom, nagyon jól tudom, hogy csak dicsérni szabad!
3.
Kétfajta halálnem létezik: a gyilkosság és az öngyilkosság. A gyilkosságról nem kell szólni, mibenléte egyértelmű. Az öngyilkosság az, ami a hirtelen feladás, vagy a tévképzetekben élt élet eredménye. Ez utóbbi kettő közt csak időbeli különbség van, hiszen a hirtelen öngyilkosság végeredményben szintén az illúzió bennünk érvényre jutó befolyásának köszönhető.
4.
A harmadik eltávozási mód nem sorolható a halálnemek közé, mert nem egyenlő a meghalással. Átlényegülés. A befejezett, megvilágosodott élet minőségváltása. Aki ezt nem éri el, az egyszerűen csak gyilkosság, vagy öngyilkosság áldozata lesz.
5.
Hiszem, hogy minden igaz és tartalmas mű ajándék, kitűntetés az Olvasó számára. Aki egy-egy ilyen művet nem tud a helyén kezelni és magában azt annak megfelelő rangjára emelni, az nem érdemli meg az ilyen művet. A jó mű megbecsülése és megszívlelése az Olvasó érdeke és nem a szerzőé. A szerző műve ugyanannyit ér akkor is, ha közzé sem teszi.
6.
Néha elég átcsomagolni egy gondolatot ahhoz, hogy utána jelentőségteljesnek ítéljék. Csak a fene megette azt a közeget, mely pusztán így képes felismerni egy jelentőségteljes gondolatot.
7.
Minden elmúlik, csak az elmúlás nem. Elég ostobán lett ez kitalálva.
Hét köznapi gondolat 4.
1.
Aki az átlagnál többet gondol magáról, az jó társaságba kerülve sokkal többet és hasznosabbat vihet véghez, mint amit az átlag valaha is el tud képzelni.
2.
Az önvalóval kapcsolatos leghelyénvalóbb kérdés ez: Ön való?
3.
A modern kor egyik legnagyobb kelepcéje, hogy az Olvasó a szerzőtől visszakérdezhet. Ha ugyanis a szerző válaszol, elveszi az Olvasótól a gondolattal való munka jótékony, hasznos szabadságát, netán még vita is kerekedik, így a gondolat jelentése és jelentősége elvész. Ha nem válaszol, azt mondják rá, hogy bunkó. Szóval e helyzetben a szerző összességében bármi lehet, csak éppen az nem, aminek hivatott lenni: szerző.
4.
Azt hiszem mindösszesen csak egy dologhoz értek és ez a lényeglátás. Nem túl jól fizető szakma és különösebb népszerűséggel sem jár, sőt inkább szerez vele ellenségeket az ember. Mégsem cserélném el egyetlen más mesterségre sem.
5.
Minden újabb könyvemmel kapcsolatban azt szoktam érezni, hogy ez lesz a sorban a legutolsó és egyben életem legjobb munkája. Mikor egy-egy kötet lezárul, meggyőződésem, hogy nem írok már soha többet. Aztán mégis születnek újabb és újabb kötetek, melyek keletkezésekor ugyanezt érzem. A dolog egyetlen tanulsága, hogy mindig van feljebb és beljebb.
6.
Az írót nem azért kell szeretni, mert jó a szövege! Az írót akkor is szeretni kell, ha meg se szólal!
7.
Amióta elbántam egy egész társasággal, a magánytól sem félek annyira.
Hét köznapi gondolat 5.
1.
Mindig vártam, hogy valaki majd rám förmed, és helyre igazít, ha éppen nem élek magammal összhangban. Jó ideje rádöbbentem, hogy az, hogy ki vagyok, csak nekem fontos. Az pedig, hogy mit teszek, mást csak annyiban érdekel, amennyiben hátránya származik belőle. A jó mindig természetes, elvárt, magától értetődő.
2.
Szeretek bíztatni, ha van értelmes cél, tenni akarás, tehetség és alázat, de senkit sem önmaga helyett. Se lelki erőt, se tartást, se helyes belátást nem tudok pótolni, pedig erre van a leggyakoribb igény.
3.
Félek a Lexikonoktól, életrajzíróktól, történészektől látván, hogy az emberről már életében mennyi badarságot gondoltak és hordtak össze azok, akikkel közvetlen kapcsolatba került. Mit mondhatnánk akkor azokról, akik nem is ismerhetik? Ez állhatna síromon: Egyedül csak én ismertem magam.
4.
Nem szeretem a szimpatizánsokat és a rajongókat, mert belőlük lesznek a legelszántabb és legkitartóbb ellenségek, irigyek és képmutatók. Csak a sallangmentes tiszteletet és őszinte segítő szándékot szeretem.
5.
Isten számunkra az, akire minden olyan tulajdonságot és felelősséget készek vagyunk ráruházni, melyet mi magunk képtelenek, gyávák, lusták vagyunk vállalni és végrehajtani.
6.
Minden kapcsolatomban, mindenkivel szemben máshogy viselkedek. Tisztelni ennyit jelent. Az egyenlő bánásmód elvét valami ostoba ember találhatta ki, aki lusta volt minden embert úgy tisztelni, ahogyan azt megillette.
7.
80 nap alatt a föld körül sokkal kevesebb, mint 80 nap önmagadban.
Hét köznapi gondolat 6.
1.
Mindenki azt hiszi, tudja, hogyan kell bánni az emberekkel, és mit kell tudni az életről… De, ahogy Hamvas írta: „Könnyezni való baromság”.
2.
Senkitől sem hallottam olyan keveset a vallásról, mint az úgynevezett vallásos emberektől. Ők a Bibliát, a Védákat, vagy Buddhát idézik és elmondják, hogy számukra mit jelent a vallás. De a vallásról egyik sem beszél. Az önzetlenség és a felebaráti szeretet pedig rögtön elillan, ha valaki másként gondolkodik a vallásról, mint ők. Csak a vallást élő embertől hallottam a vallásról. Az ilyen sosem bizonygatta a hitét és nem keresete a nyilvánosságot. Egyszerűen csak mindenki tudta, hogy megszentelt életet él. Csak neki hiszek.
3.
A valódi élettevékenységet semmi mással nem lehet lemérni, csak az ima minőségével.
4.
Ha valaki nagyon összeszedi magát, igazán nagy baromságokat tud összehordani. Az ember semmiben sem ennyire igyekvő, precíz, pontos és kitartó.
5.
Osho rengeteget olvasott. Informálta, képezte, tanította magát, egy időben szinte éjjel-nappal. Mikor egyszer aggódva figyelmeztették, azt mondta, hogy ha nem világosodott volna meg, mielőtt az elméjére rázúdítja ezt a hatalmas tudásmennyiséget, már biztosan megőrült volna. Hasonló tudásszomjjal bírok, és csak az mentett meg idáig az őrülettől, amit a megvilágosodásból, mint egészből, részként hébe-hóba elcsipegettem és magamba olvasztottam. De félek az őrülettől, én nem vagyok egész.
6.
Ez az a pillanat, amit meg kéne értened! Nincs másik! Itt és most kéne megértened, nem pedig akkor és nem félreértened! Emiatt a pillanat miatt kell majd újraszületned, és mégcsak azt se róhatod fel, hogy nem gyakorolhattál előtte eleget.
7.
Csak egyetlen élet van, az Istené. Ennek vagy te is része és alakítója.
Hét köznapi gondolat 7.
1.
Sajnos Istennel szemben is túl emberségesek vagyunk. Ennél több kell…
2.
Legfőbb művem az lesz, amit már nem fogok fontosnak érezni leírni. Azt egyszerűen csak tudni és élni fogom.
3
Írj! Mégcsak az se kell, hogy igaz legyen. Az emberek gyakran még akkor sem értik, amit érzel és gondolsz, ha egy az egyben leírod. Így elég, ha te tudod. Nem mindegy, hogy később azt mondják-e rólad, hogy igazat mondtál, vagy hazudtál? Lehet, hogy egész életműveket értettek félre. Lehet, hogy Dante sose létezett, és Hemingway valójában egy unatkozó háziasszony volt. És erre alapoznak egész pályákat, hiteket. Ha nekik jó ez a hit, miért ne? Te csak írj!
4.
Nincs kíméletlenebb és veszélyesebb cenzor, mint a demokráciát a kapitalizmussal vegyítő, önmagát az apokalipszis szélére sodró ember. A diktatúrában ugyanis, sokmindent nem lehet kimondani, de a tartalom az embereket érdekli, ezért utat talál hozzájuk. A demokráciában bármit ki lehet mondani, de a legtöbb dolog és főleg ami igaz, szinte semmit nem ér, mert senkit nem érdekel. Nem hallják meg! Nem ébredtek fel!
5.
Íróvá válni végülis könnyű. Egy csipetnyi magány, egy hajszálnyi mellőzöttség, egy gombostű végnyi hitehagyottság, egy morzsányi önsajnálat, némi önteltség és kis tárgyi tudás, ennyi kell. Nem értem, hogy idáig miért nem sikerült…
6. Életkérdések…Fontosak, de nem Létkérdések.
7. A helyzetfelismerés eladható (csak nem kifizetődő).