Nem mindig kell történnie valaminek. Gondolj arra mit érzel, akkor, mikor megnyugodni jössz hozzám! Most is ezt kell érezned. Egyre többször és többször, míg itt nem leszel teljesen velem. Nem mehetsz el! Egyre közelebb kell jönnöd hozzám, míg ez lesz a természetes, amikor ez lesz a tökéletes s félelmetes, s nem akarsz elszakadni tőlem. Az első nyugalom aminek így átadod magad, aminek nincs neve, mégis leállít. Nem találhatsz rá sehol, mert nem keresheted sehol, ez csak benned van. Még én sem ismerem, nem szabadíthatom fel, ez hozzád ér el a legközelebb, téged választott, a saját harmóniád. Én csak az vagyok, aki elrejthet ebben a világban, úgy, hogy senki sem talál meg, míg nem akarod. Most szép először, hogy nem hallasz senkit, nem látsz, csak lebegsz, nem fáj senki sírása, mert most kicsit magadban létezel, s nekem lélegzel. Nem folytatsz semmit s nem folyt meg semmi. Reméled ebből nem felejthetsz, mert ebből mindig magaddal akarsz vinni valamit. Megérdemled ezt az állapotot. Most képzelhetsz, távolodhatsz szavaidtól s lemerevíthetsz magadban egy képet, ami a legszebb neked, ha megragadt valami ebből, amit itt most tehetsz. Csak gyere, részletezd magadnak, amit élvezhetsz! Ne siess, innen nem kell tovább menned. Fogd meg, amit nem érzel a kezeiddel, bízz a hűségben, ami elismer! Ne térj vissza oda, ami harcod számára természetes, az élet nem ismert téged. Te egyetlen dolog vagy: egy érzés, hit, amiben nem hagyod, hogy megdöntsenek. Fedezz fel, mert akkor valami megteremt! Hevülj, majd nyugodj meg! Figyeld velem a hangokat, míg nem hallasz mást, mint a csendet és a végtelent, ami már eljutott oda, ahol mi a napot várjuk felkelni! Semmi sem lesz hangos, semmi sem lesz érthetetlen, kérdezhetsz s várják azt, amire kíváncsi vagy, nyitottak a boldogságodra. Van, ahol sohasem tűnik el az, ami neked fontos, ha odamész, az mindig a te helyed lesz s csak egyvalaki fog odahívni téged, te magad. Nem kell visszatérned, mert el sem mész. Én végig itt leszek. Eszköz leszek, ami segít kifejezni téged, egy fontos szó, aminek jelentősége lesz. Csak egy téma, ami felől, ha egyedül vagy, megközelítheted az ismeretlennek tűnő világot, ami valójában a te megtalált lényed, egy tükör, amiből mindig egy arc mosolyog rád, de a művész te magad leszel. S én fal leszek amire mindig ráönthetsz egy tetsző színt, amilyennek látni szeretnéd az eget, a kő, amiből mindent kifaraghatsz s életre keltheted, amit látsz benne. S az anyag, ami megformázza szabad tartalmad, a betű ami eltűnik, ha többé nem akarod olvasni, de egy sziklába mélyedve mindig mosni fogja a tenger s csiszolja gyászát. Számold velem együtt a napokat! Ne hagyj elmenni s mindig engedj vissza, veszítsd el velem valahol az időt! Kérdezd meg mindentől ami körülvesz, hogy meddig él nélküled! Most nem kell győznöd, döntsd el, hogy merre mész, nem kell gyorsítanod s lassítanod, így pont jó. Lépteid bármerre vigyázzák s érdeklődnek minden iránt, ami igaz rád. Itt pótolhatsz mindent, amit néha elveszítesz magadból, csak kérd és keresd! Csak törődj magaddal és törődj azzal, hogy törődhess! Vigyázz magadra, hogy vigyázhass, szeresd a pillanatot, hogy ne ez legyen az utolsó! Engedd ide magadból, amit mindig idehozhatsz s utána semmi sem üresedik meg. Amit nem titkolsz el magad számára magadról, becsülni fog téged! Csak gyere ide, ne nézz körül, feküdj le mellém és pihenj rajtam, ölelj egyre erősebben és minden rendben lesz! Mélyebb lesz s tiszteletet követel! Érzékeny lesz és bizalmat ébreszt! Bizalmas lesz és megmásíthatatlan! Független még a szabadságtól is, csak légy kíváncsi és feküdj ide mellém!