Döntsd meg a nőt hiúságában,
a férfit büszkeségében,
értesd meg a szellemmel,
hogy elsősorban ember,
a lélekkel a test burkát,
s hogy mindegyiknek haza kell térnie!
Ahogy szüntelen
közeledik a vég,
csordultig azonosságokba keverednek,
egyre válogatatlanabb
társulásokba feneklenek,
ideiglenesek, de csak ünnepelnek.
Ragaszkodnak, félnek,
hogy nekifeszül
világi érzéseiknek
az idő ellenszegülése,
mikor barátságokra szakad az elme,
a vizuális zajra kiélezve.
Provokáld az embert,
hogy teremtsen örökkévaló
költészetet,
szútrák lapjain gyújtsa fel lelkét,
építsen szintézist, szentélyeket!