A Védák, India ősi iratai szerint a teremtéskor, vagy, ha úgy jobban tetszik a világ keletkezésekor meghatározott számú fizikai test keletkezett az élővilágban. Ide értjük nemcsak az embereket, hanem az állati, növényi életformákat is. Az élőlények lelke csak ezek létrejötte után költözik be az anyagvilágba, ölt magára egy meghatározott testet. Hogy miért pont olyat, amilyet, annak magyarázata túlmutat e cikk keretein. A fontos jelen esetben az, hogy a Védák szerint elsősorban nem puszta fizikai, hanem lelki evolúcióról beszélhetünk, vagyis a lélek életről életre történő vándorlásáról különböző fizikai testekbe, az anyagvilágban rendelkezésre álló fizikai testek valamelyikét magára öltve. A testek megjelenési formája természetesen változik, csak a rendelkezésre álló alakzatok mennyisége nem. E kérdés korunkban különösen érdekes, mivel összefüggésbe hozható szellemtörténetünk jelenlegi állomásával.
Ennek egyrészt történelmi jelentősége van, ugyanis a fenti teória tanulsága szerint, az emberiség története folyamán, meghatározott számú lélek jelenik meg ezen a létsíkon, meghatározott számú testben. Ez azt jelenti, hogy az emberiség történetében mindvégig egy adott, egyező mennyiségű lelki populáció volt jelen, csupán az koronként más-más testeket öltött magára, másként élte le életét. Ez az eddigiekhez képest új megvilágításba helyezi „elődeink” megítélését, mivel így talán nem is annyira idegenek tőlünk azok az egyiptomiak sem, akik a piramisokat építették, de az a populáció sem, aki például a világháborúban részt vett, akár, mint háborús bűnös, akár, mint áldozat. Nem tudhatjuk, hogy ki-kicsoda a történelemben. Bármelyikünk lehetett az, aki szerepet vállalt az archaikus, másképpen mágikus kor kreatív bizonyosságon-, avagy a materializmus bár feltételezésekre alapozó, ám azokat meggyőződésként reprezentáló világképének kialakításában. Ott lehettük, ahol a hit még élt és ott is, ahol már a remény meggyőződéssé vált. Ha a történelem időfonalán teszünk egy rövid elméleti kitekintést, felsejlik, hogy a nagy diktátorok, vagy a megváltóként, tanítóként időben egymás után fellépő személyek személyisége, jelleme és céljai rendkívül hasonlatosak, csupán fizikai megjelenésük változó, és ez csak a legszembetűnőbb jelenség. A populáción belül történő testcsere feltételezhető szűk környezetünkben is. A tendencia mindig ugyanaz: valaki eltávozik, aztán kis szünettel utána valahol egy élet születik. A populáció számszerű egyensúlyának fenntartásához ezek a tendenciák mindenképpen szükségesek. A születés és halálozás jellemzőit a demográfia viszonylag régóta alaposan vizsgálja, illetve az időben visszafelé haladva egy elég távoli időpontig felgöngyölítette, így az világosan nyomon követhető. Megint egy kutatásra váró terület, hogy az egyes történelmi korokban az ember milyen eszközökkel hatott a születésre és elhalálozásra és ezek milyen összefüggésben vannak a spirituális ok-okozat jelenségének törvényszerűségeivel.
A teória másik vonatkozása jelenünket érinti. A maják azt az időszakot, melyben most élünk az idők végének nevezik. Az elnevezés indoka az, hogy Földünk tűrőképességének végéhez érkezett, az emberiség szellemiségében pedig radikális változás várható. Ez persze együtt jár élőviszonyaink változásával is. A maják szerint néhány éven belül alapvető változások állnak be életünkben. Ettől nem kell félni, ám azt sem lehet mondani, hogy mindenkinek „fájdalommentes” lesz. A nem tudatos, spiritualitást mellőző emberek számára ez kellemetlen lesz. Ezt itt most nem részletezem. A dologban igazából az a lényeges, hogy a spiritualitás kapui ma minden eddiginél nyitottabbak. Aki meg akar nyílni a magasabb szintű tudatosság irányába, annak erre most olyan segítség áll rendelkezésére, ami az előtt sosem volt. Egyre több spirituális mester és tanítás jelenik meg a világban. Ez nem véletlen, a létezés egyre több segítőt, misszionáriust hív segítségül és küld le a Földre, hogy, akit még lehet, „hazahívjon”, hazavezessen. Ez a kimenekítés időszaka. Ám vigyázat a nyitott kapuk nem csak arra engednek következtetni, hogy a bejutás lehetősége adott, hanem arra is, hogy a szellemvilágból visszafelé is van bejárás erre a létsíkra, és nem feltétlen olyan, amit a képzetlen útkereső magának kíván. Minden archaikus írás arra figyelmeztet, hogy korunkban a tanulás lehetőségeinek kiszélesedése mellett megjelennek a tévtanítások és a hamis guruk is.
A kimenekítés kora, mint jelenség az élővilág átalakulásában is tetten érhető. A magasabb tudatszintre, a spiritualitás megtapasztalásának szintjére emelkedést és ez által a hazatérést csak emberi létformán keresztül lehet elérni. Egyéb élőlények az önmegvalósításra nem képesek, mivel nem rendelkeznek oly mértékű tudatossággal, hogy a spiritualitásra fogékonyak legyenek. Ezért az a lélek, aki felébredt és meglátta a jelenkor lehetőségét, igyekszik magára emberi testet ölteni. Ennek nagyon egyszerű bizonysága az, hogy az emberi népesség száma fokozatosan növekszik. E mellett ugyanakkor egész állat- és növényfajok halnak ki. A kérdés persze összetettebb, e jelenség magyarázatának részletes kibontása egy külön tanulmányt igényelne, de jelenleg ez nem célunk, megelégszünk a fent említett tényszerűségek megemlítésével, ugyanis a tényeken a részletes magyarázat sem változtat.
Mindenesetre az összefüggések cikkben felsorakoztatott formában való egyidejű jelenléte akár logikus, akár tudományos alapon, semmiképpen sem nevezhető figyelmen kívül hagyhatónak! A kimenekítés korát az emberek alapvetően kétféle képpen élik meg. Míg egyrészről a világ népességének egy bizonyos körében egyre nagyobb teret hódit, az ún. démonikus természet, vagyis a szellem devianciákban és mentális kicsapongásokban testet öltő lezüllése, a világ másik fele már az új korszakra készül, s mosolyogva töpreng azon, hogy végül is mily módon fog a változás bekövetkezni? Egyéb kérdése nincs, s cseppet sem fél, mert bizonyos az elkövetkezendőben.