A türelem minőség,
egyfajta alázat.
Felkutatja a megszokottól menekülő lázat,
cselekszik s tesz,
mint a rendtől eltérő fohász,
s mint a lélekről lemart zománc,
Kutat, utat keres, vagy épp megmarad a csendben.
Míg kell,
megtartja
a gyermeket anyja méhében,
a múzsát szeretője vérében,
az éjt a nesz oltalmában,
a nappalt az élet világosságában.
A türelem minőség,
egyfajta káprázat,
néha elszökik s konokul keresi a vidámat.
Cselekszik s tesz,
mint a tünemény előtt hajbók'ló kérő,
s mint a tekintetben felejtett szerető,
Kutat, utat keres, vagy épp megmarad a csendben.
Míg kell,
megtartja
az érzést az érzékelés terében,
a születést a fájdalom medrében,
a tévedést a tanulás szolgálatában,
az embert a változás akartában.
A türelem minőség,
egyfajta ajánlat.
Alku tárgya, ha megesett minden nem várt gyalázat.
Cselekszik s tesz,
mint az elvéből engedő, kesergő lélek,
s mint az igazságot már nem félő vétek.
Kutat, utat keres, vagy épp megmarad a csendben.
*2010 - Lena Belicosa Vers- és prózaíró pályázat a „Türelemről” - I. helyezés