a figyelem egy dologba zuhan
beleszökik, benne ágazik szét
a test is a középpontba hullik
így lesz kép, hang, szín, festmény, szó, rezdülés
a szellem az anyagba sugárzik
az érzés megszűnik maga lenni
az én feloldódik és a tudat
minden kimenetbe kész beleőrülni
az Egész élővé, magzattá nő
áramlik s utat tör az érintés
vagy pusztít, megaláz és felkavar
szerelem lesz, józan eszméletvesztés
átmenet két sorsállomás között
míg kérdésessé válik, ami volt
- szabad, vagy alárendelt s megkötött -
nyilvánvalóvá, mi van, s mi mindent kiolt