most a semmi sem múlik el így, szokatlan,
csak táncol az ősz, s halált hoz, kicsit elnyel
végső napsugárt kortyol a részeg avar
a hőség mámorban ő még sikolyt lehel
gondolat medrébe kúszik hangulata
míg sorsának brokátba szőtt szálán mereng
hisz olykor aranyban úszik és hallgatag
de ma büntet a haragvó lét, s ő eseng
kristálysírba fekteti eképp a bánat
ahogy haldoklik a nyár, s a tér megszeppen
az érintés értelme meggyón a mának
- hálátlan merevség, fuldokló testeken
*2010 - Természet színei versíró pályázat - I. helyezés