ahol a könnyek fekszenek
könyvekből bús máglyát gyújtanak
rendekben imát mérgeznek
háborús percekre szavaznak
énekből mesterek fogannak
szent áll a halál oldalán
hajh! – agyonlőtt álmok suttognak
csak ott, ott nézel s vársz te rám!
ahol kíváncsi gyermekek
már szenvtelen nőket szaggatnak
még kitagadnak a szebbek
mert most kifakadok magamnak
rímek minden padon akadnak
rang és kedv jut nekem talán
lírából valami, falatnak
mert igen – ott nézel s vársz te rám!
'hol a hit nem fáj a versnek
mert még téveszmék sem sarjadnak
vére száll alá a testnek
bármi szót, hiába tagadnak
itt gondolat sírok hasalnak
szégyenben, a bűn aszfaltján
de érvelni miért akarnak
mikor, ott nézel s vársz te rám?
látlak: s szívemből most tagadlak
lelked nem lehet ma hazám
– fájó csendben űzve faggatlak
m'ért csak ott nézel s vársz te rám?
A írás átdolgozását a következő dal inspirálta: