de talán több pusztítással érnek el szívünkhöz mint jóakarattal
fájdalmas lelki bevérzések és szomorú testi kivánszorgások
a holnap központi szereplői
a félelem és a biztonság mint fáradt és friss vér játszanak ereimben
nincs már bizonyíték s nincs már hitel
szavaink számára most halott füleink csekély tudása a szépről
az idő eltörik s mi áttaposunk szilánkjain
önmagam ölelő fojtó kifogásom tudom már nem élet
bátorságodra bízott jövőm
de ma még magamra terítem nászágyon összegyűrt lelkünk
s az ösztön szeretkezésünk nedvével átitatott takaróját