Nem a szeretet szűnik meg, hanem annak tárgya változik



Amikor valaki iránt felébred a szeretetünk, az olyan, mintha megnyitnánk egy csapot és hagynánk szabadon áramlani, folyni az érzéseket, ahogy a vizet. Amikor pedig úgymond megszűnik a szeretet, valójában nem a szeretet szűnik meg, hanem csupán elzárjuk azt a bizonyos csapot. A víz viszont végig ott marad.
Az egyszer megnyitott csap vize tehát mindvégig jelen marad, mi cseréljük ki a csap alatt azt az edényt, amibe engedjük belefolyni. Ez nem más, mint egy akaratlagos döntés eredménye, noha ez sok esetben tudattalan megy végbe. 
Az érzelmek nyelvére lefordítva mindezt:
Az egyszer keletkezett szeretet nem múlik el, csak az ember eldönti,  hogy kinek akar adni belőle! A szeretet energia, ez az energia pedig nem a szeretet tárgyához kötődik, hanem érzelmi kitárulkozási szándékunk megnyilvánulása.
Mindenkinek annyit adsz a szeretetedből, amennyit te neki szánsz, de a másik tökéletes szeretetének képessége ott van benned minden esetben, te döntesz!
Aki azt mondja, hogy elmúlt valaki iránt a szeretete az vagy hazudik vagy nem akar a szeretetéből az illetőnek adni, de a szeretete nem szűnt meg! A legszerencsétlenebb eset, ha valaki sosem szeretett valakit, vagyis nem hagyta megnyilvánulni a másik iránt saját szeretési képességét, csak így gondolta. Ez a szeretet nem szűnhetett meg, mert nem is volt, de ezt a legnehezebb belátni. Ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha a rajongást, a ragaszkodást összekeverjük a szeretettel.