Levetem
szerelmed karcsú hatását.
Könnyes
szemeid nem hajlanak már
szívem
kecses lépteire.
Lenyelem
görcsös mondanivalód
nyers
piszkozatát,
mely
kegyetlen pusztítást
remél
verejtékeivel.
Rég
volt már sikoly a szemedben,
de síromról föld vár rád.
Kezedben
dámád, mi üti életem.
Büszkeség,
bölcsesség
és
ellentétek öltöztetik
szomorúságba
imáim,
s
egyetlen Istenem.