A léttünet computeréről
A pszichológia, az emberi viselkedést biológiai alapokra építő magyarázata, viselkedésünket alapvetően az agyi tevékenységre vezeti vissza. Vagyis kimondja, hogy az összes viselkedésbeli funkciónk agyi tevékenység eredménye. Az emberi viselkedés minden egyes eleme egy meghatározott agyi, idegrendszeri területhez köthető. Amint az a terület sérül, az emberi viselkedés is megváltozik. Amennyiben a látásért, vagy a hallásért, vagy bármi másért felelős területek megsérülnek, látásunk, hallásunk, stb. romlik. E magyarázat tükrében tehát az ember normális működése egyszerűen csak sérülésmentes agyműködést feltételez, az agy tehát az egészben úgy működik, mint egy szinte végtelenül bonyolult és praktikus gépezet.
A kérdés viszont az, hogy ezt a gépet mi hívja életre?! Hiszen áram nélkül még a számítógép sem működtethető, mely gépezet rendkívüli módon hasonlít az emberi agyhoz. Lehetséges és szükségszerű, hogy az emberi agy tökéletes működése nélkül a viselkedés funkciózavart szenved, azonban kérdés, hogy pusztán az agyműködés megmagyarázza-e az életet? Megszűnik-e az élet, ha az agyi tevékenység teljesen leáll? Az biztos, hogy az egyén viselkedésében változásokat tapasztalunk, vagyis fizikailag egyszerűen halottnak tekintjük, de valóban halottnak tekinthető-e az egész emberi lény, vagy csak a fizikális mivolta az?
Mi van akkor, ha az emberi agy mindössze csupán egy gépezet, mely segítségére van az élőlénynek abban, hogy fizikálisan meg nem tapasztalható mivoltát kifejezze? Az agyi funkciók ez esetben csatornák, illetve tolmácsközpontok, melyek fizikaivá fordítják át a kevésbé fizikait. Ezt a kevésbé fizikait nevezhetjük szelleminek is, az agy egyes funkcionális egységei pedig azok a csatornák, melyeken keresztül a szellemi átlényegül fizikaivá. Így a szellem úgy viselkedik, mint például a számítógép előtt ülő gépkezelő, aki a megfelelő gombokat leütve „szellemiségét”, a computer nyelvezetén keresztül megfoghatóvá manifesztálja. Ebben az esetben is érvényes azonban az, hogy ha a számítógép kezelője eltávozik a számítógéptől, vagy esetleg a számítógép véglegesen meghibásodik, megsemmisül, attól még a gépkezelő mivolta mit sem változik. Ő ugyanaz marad, ugyanabban a formában, nem szűnik meg.
Így arra is következtethetünk, hogy az agy és az ember minden fizikai megnyilvánulása csupán leképeződése a szellemnek. Természetesen durvább és egyszerűbb formában, mivel a szellem sokkal finomabb és megfoghatatlanabb önmagában, mint annak materiális leképeződése, az anyag. Viszont a megállapítás, hogy a szellem lehet az ember alapvető mozgató rugója, megváltoztatja az ezzel kapcsolatos kutatások irányát is. A tudomány agytevékenységgel kapcsolatos felfedezései alapján rendkívüli aprólékossággal kiismertük azt, hogy az agy és a viselkedés milyen összefüggésben van. Arról viszont nem sokat tudunk, hogy a szellem és a viselkedés, a szellemiség és az agy pontosan milyen kapcsolatban állnak egymással.
A megfogant magzat agyi struktúrája fokozatosan alakul ki. Fejlődése még a születése után is tovább folytatódik. Amíg viszont agyi működése nem teszi lehetővé teljes önkifejezését, nem is tulajdonítunk neki teljes értékű „értelmet”. Ugyanakkor ő szellemében változatlan, csupán a gép, mely ezt közvetíteni hivatott, még nem készült teljesen el. Viszont a gyermek fejlesztése teljes egészében a fizikai megnyilvánulásokra épül. Érzelmi és értelmi érettségét biológia érettségéhez kapcsoljuk. Amikor az agya teljesen kiépült és a gyermek megélte és hatékonyan felhasználta azokat a hatásokat, melyek alapján agya kiépül, személyiségét egészségesnek könyveljük el. Amint valamilyen probléma merül fel viselkedésében, rögtön biológia, vagy netán pszichológiai, vagyis érzelmi és értelmi okokat keresünk, melyeket az egészséges fiziológiai működéshez kötünk. A gyermeket a szerint az elképzelés szerint neveljük, hogy milyen lehetőségeket és korlátokat tulajdonítunk az agyműködésnek. Viszont a korlátok feltételezése nem enged túltekinteni az agyi tevékenység által magyarázható viselkedésen. A gyermek a biológiai meghatározottságra alapozva sajátít el egy nyelvet, a nyelvvel pedig egyfajta világlátást. Ez determinálja későbbi gondolkodását is. Így míg gyermekként esetlegesen rendelkezett egyfajta szellemiséggel, amit akkor még nem tudott kifejezni, felnőtté válása során erről már sejtelme sincs. Teljesen biológiai lény válik belőle. Ez pedig meghatározza az önmagához és a külvilághoz való viszonyát.
Amikor viszont önmaga működését illetően már olyan szintű kérdések merülnek fel, melyek túlhaladják a biológiai magyarázatok határait, vagy tanácstalan marad, vagy elkezdi tanulmányozni, hogy mi van a fizikaiságon túl. Elkezdi kutatni a szellemet.
Mindinkább felfedezi azt, kifejezésmódja annál szellemibbé válik, annál inkább eltávolodik a csupán fizikálistól. Ám mennyivel könnyebb lenne számára, ha szellemisége irányító mivoltának szellemében nevelkedne? Így mindenképpen érdemes a kutatásokat kiterjeszteni ez irányban is. Hogy az ember önkifejezése ne csak az agyi tevékenység által magyarázható értelemben vett „értelemben” merüljön ki, hanem szellemisége szempontjából meghatározható „értelmi” tevékenységben is.
Így lesz egy adott önkifejezés először fizikai értelemben értelmi, majd szellemiben, míg végül az egyén megismeri önmaga legmélyebb lényegét, a lelket.