Az élet furcsa szájtartásban
- nincs kukászsacskó a háztartásban...
Mindegy miből merítesz,
szorongásból öntött nylonnal
nem lehet tüzet csiholni,
ha a másodperc mutató
félévszázad-attitűdje
a szem vérereibe bicsaklik.
Még egy szertefoszlott "En garde!" sincs!
De vigyázz, hogy olvasol az áthallásban!
- nem vagy otthon, nem vagy vállalásban...
Nagyobb felbontásban kéne
szilánkosra törni a felszínt!
A félelem üvegcsontozata csak
a mélység vázára aggatva reped meg.
Nem tudni, hogy a megszokások jók-e,
hogy elég-e a megszelídítéshez a visszatérés öröme...
Mi több: senki se tudja, hogy ezek hétköznapok.
Az élet furcsa szájtartásban
- nem vagy otthon, nem vagy vállalásban...
Unalom-száraz gyújtóssal izgatjuk a múlt parazsát,
hátha felizzik még valami kacsalábongforgó ígéret,
ha terceket üt a szívkohóban a szikraropogás,
- amíg beléd hallok, addig beléd halok, addig élek,
mert ölni vágyom, elütni veled a túlnépesedett perceket,
gázolni, kiírtani az örökkéből, mi ellenünk szól,
aztán óralap elé mutatónak állni, lobogni mozdulatlan,
ha te is, csak így, feltételek nélkül.
Nincsenek megjegyzések: