Leképeződni vágyott az akarat,
a győzelem tükrét szorongatva
magára bámulni tudatával,
létrehozni a boldogság szimmetriáját,
felülmúlni a forrást
egy párhuzamos tengelytartománnyal.
Megérkeztünk, s kivárva a korokat
feléltük létezésünk.
Tüneteivé váltunk a túlvilág valóságának,
sejtekbe kódoltuk az információt
és nem sikerült továbblépnünk,
elhittük, hogy már nem várnak.
Mindenből eredetire vágyunk, mégis
megcsalni reméltünk egy
funkcionális természetet.
Ragaszkodással szültük anyaggá
a természetfelettit, de megaláztuk a
testetlen változó művészetet.
Mint a szent, ki vállalta a világ szégyenét,
mint, a szerelmes, ki megelégelte kedvesét,
mint, az évszázad, mi letudta utolsó évtizedét,
mint, a vallás, mi jól szolgálta Istenét,
a világ most visszahúzódik, megpihen,
hogy újra megbocsáthasson.