Nem én üvöltök, a (sem)mit sem sejt, ha
emberré fajul, s lesz élő, mert alszik,
ráhúz a csend, ha fajsúlya haragszik;
legyintek: nincsen ennek már lényege.
Emberré tombolom magam éppen, mert
elárulták szemefényem, kincsembe
túrt, ki lelkemben molyolt, de nincs ebbe
semmi, csak okozat, s ottfelejtett ok.