Csodák márpedig vannak, sőt
történtek az elmúlt száz, kétszáz, ötszáz évben is, csak a tájékozatlan és rosszhiszemű,
modern kultúrán nevelkedett világpolgár hajlamos azt hinni vagy inkább meggyőződéssel
vallani, hogy a Biblia és Jézus óta
nem születtek megváltók, nem voltak példátlan gyógyítók, különleges
képességekkel bíró szentek, csodatévők, csupán azért, mert ő nem tud ezekről.
Hát bizony a történelem erre az elejétől a végéig teljes egészében rácáfol!
A XIII. századi
Magyarországon élt keresztény szent, Árpád-házi Szent Margit imái közben
folyamatos párbeszédet folytatott egy mások számára láthatatlan illetővel,
akinek a jelenlévők csak hangját hallották. Feje fölött rendre apostoli láng
jelent meg s volt eset, hogy vizet fakasztott. Ezen kívül képes volt
befolyásolni az időjárást, ismerte a jövőt, gyógyított stb. A III. századi
Indiában élt Bábádzsí Nágarádzs rendelkezett az összes jógikus képességgel, így
például az intuícióval, a gondolatolvasással, a vízenjárás képességével, a levitációval
(lebegés) és a jövőbelátással. Teste elhagyása után pedig számtalan tanítót
látott el utasítássokkal szellemtestében a mai napig. A XX. századi Indiában
élt Maháprabudzsit Isten földi megtestesülésének tartották, ki születésétől
fogva teljes tudatossággal rendelkezett. Szintén birtokában volt az összes
jógikus képességnek, valamint képes volt akár egyetlen szavával is a halottak
feltámasztására. A XX. századi Olaszországban élt Pio atya Assisi Szent
Ferenchez hasonlóan magán viselte Krisztus kínzásainak összes sebhelyét,
valamint róla is úgy gondolták, hogy képes volt magára venni a világ bűneit és
vezekelni azokért mások helyett. Látta a jövőt, tanúk látták egyszerre több
helyen is megjelenni. Miséi során gyakran esett eksztázisba vagy vesztette el
eszméletét, máskor pedig zokogott. A XIX. századi Indiában élt Rámakrisna a
leírások szerint szeplőtelen fogantatással született, a hagyomány értelmében az
indiai istenségek egyikének megtestesüléseként. A nirvikalpa szamádhinak nevezett
meditatív állapotban (amikor a test nem ad életjel) fél évig tartózkodott, majd
visszatért az életbe. Az Istennel és az istenivel való átlényegülésnek
köszönhetően hol önkívületbe esett, hol kacagott, máskor sírt, vagy táncolt. Az
emberiség történetének minden századára és minden földrészére jutottak szellemi
vezetők, akik csodatételeik mellett az időtlen transzcendentális tudás
követeiként tetteikkel és üzenetükkel megreformálták a magasabb rendű emberi
műveltséget.
Ilyen és ehhez
hasonló tényekről számol be Az emberiség
fáklyavivői című hiánypótló kiadvány. A kötet egy egyedülálló vállalkozás
eredménye, melynek célja, hogy egybegyűjtse a világtörténet vallásalapítóit,
legnagyobb spirituális mestereit és tanítóit bár a teljesség igénye nélkül, ám
egy körültekintő és alapos munkában. A sorozat első kötete 2007-ben látott
napvilágot. Oldalain körülbelül 1 A/4-s oldalnyi terjedelemben foglalja össze
összesen 72 spiritualista életét, munkásságát. Az egyes életrajzok és
biográfiák helyenként részletesebbek, aprólékosabbak, informatívabbak, máshol
kevésbé. A könyv végén található felhasznált irodalomjegyzék többnyire alapos,
minőségi és igényes kutatómunkára enged következtetni, bár a felsorolásban több
helyen találunk wikipédiás forrást is. A kötet hangvétele alapvetően objektív,
a szerkesztői gárda valóban tartja azt, amit az előszóban ígér: „Képes életrajzi gyűjteményünk vallási,
felekezeti és egyéb megkülönböztetés nélkül mutatja be azon vallásalapítók,
szellemi tanítók és szentek földi pályáját, akik nagy hatással voltak világunk
szellemiségének alakulására.” Kiemelten szimpatikus, hogy a kötet lényegre
törő, nem szerepel benne felesleges, érdektelen, a lapszámok puszta kitöltésére
hivatott információ, ami esetleg azt átláthatóságot zavarná – például a viszonylag
rövid és kellemes hangulatúra sikerült előszó után rögtön az életrajzok
következnek. Ezen kívül mindenképpen egyediséget kölcsönöz a kiadványnak
rendszerező jellege. Lapjain az olvasó számos olyan történelmi alakkal is
találkozhat, akik létéről esetleg korábban nem is tudott, ám személyük nem
kevésbé jelentékeny, mint ismertebb sorstársaiké.
A szerkesztők
és a kiadó szándéka és a kiadvány erényei ellenére azért mégis elő kell
hozakodni olyan benyomásokkal is, amelyet az ember negatívumként könyvelhet el.
A kötet alapvetően inkább a téma népszerűsítésére alkalmas, mintsem a komoly
érdeklődés maradéktalan kielégítésére. Mélységeiben az ismeretterjesztő könyvek
átlagos színvonalának tartománya felett mozog, de a mélyreható tudományosság
elfogadható mércéjét nem éri el, pedig lehet, hogy érdemes lett volna a
vállalkozást továbbfejleszteni ebbe az irányba, akár az esztétikum rovására is.
Ez utóbbi pedig azért különösen hangsúlyos, mert alapjában véve rendkívül
impozáns, esztétikus kiadványról van szó. Mindazonáltal az, hogy a kötetben
ugyanannyi a képekkel és idézetekkel telített oldalszám, mint a rendes szöveges
oldalaké, talán kissé könnyelmű megoldás. Annál is inkább, mert az ilyen
kötetek kiadásának költsége másfélszer, kétszer vagy még többször annyiba
kerül, mint egy pusztán szöveges könyv elkészítése. A képek és idézetek helyébe
részletesebb életrajzok, teljes biográfiák fértek volna. Az sem feltétlen
praktikus, hogy az egyes szellemi tanítók bemutatásával a kötet ábécé
sorrendben halad. Ha ez egy ténylegesen több kötetes kiadvány lesz, célszerűbb
lett volna, az életrajzok kronológia szerinti bemutatása. Ez a megoldás az
olvasónak is könnyebbséget jelentett volna a spiritualitás történetének és az
egymással kapcsolatba kerülő spiritualisták viszonyrendszerének átlátása
szempontjából.
Ezekkel együtt
is a kiadvány és a készítők erényei elvitathatatlanok. Mindenképpen becsülendő
az ötlet és a szándék, amelyjel ennek a projektnek az eredményét elénk tárták.
A kiadvány mindenki számárra olvasmányos, érdekes, izgalmas, tartalmas élményt
jelenthet. A témában járatlan olvasóknak különösen ajánlott átfogó bevezető
olvasmányként, a jártasabbaknak pedig lexikális jellege miatt, már csak azért
is mert az e témához köthető ismeretek a felvilágosult ember alapvető
műveltségének építőköveit jelentik.