Ugyanúgy látom,
de másképp hazudom meg a szépet.
Erőltetem és kiállok
a megtörtént események
emlékeinek színpada mögé.
De ez már nem az én társulatom,
másképpen súgnak össze mögöttem.
Hálám és őszinteségem nem változik,
lassan csak neked sírok
és nevetek kedvesem…
…Csak te ismersz engem,
hisz te jelensz meg:
múltamban, jelenemben
s jövőmben.