A Virrasztások
és ébredések a ráhangolódás,
a kísérletezés, a változások, a visszavonulás, a kétségek és a tisztelgés
könyve. Bár egyfajta módon egyenes folytatása Az
élet szertartása című
kötetnek, jellegében, hangulatában és szerkezetében mégis más.
Míg elődje inkább másokról és
másoknak szólt, a Virrasztások
és ébredések legalább annyira
szól a szerzőről és magának a szerzőnek is. Részben a benső átalakulás, az
átmeneti állapot könyve. Lapjain egy ismét változó, helyenként átalakuló
világkép körvonalai bontakoznak ki. Így bensőségesebb, személyesebb és
képlékenyebb anyag. Míg korábban a szerző a világgal beszélgetett, most
önmagával, vagy ezen keresztül az egyetemes tudattal, az istenivel beszélget,
akkor is, ha ezt éppen csak Isten, ő, egy, vagy ezer ember hallja. Az
elhangzottak minőségi megítélése és jelentősége nem függ már a közlés helyétől,
idejétől, minőségétől, tényleges vagy vélt, kimondott vagy kimondatlan
voltától. Kísérleti munkának tekinthető, amennyiben hangvételében,
tematikájában és formailag is újat hoz. Az
élet szertartása koncepciójától
elszakadva ez a kötet kevéssé koncept, összefüggő egész, a spiritualitás fő
csapását csak keretként használja és attól kissé elszakadva inkább a
társadalmi, gyakorlatias és a mindennapi életet érintő kérdésekre
fókuszál. A jelent igyekszik elemezni, értelmezni és megmagyarázni,
mankók után kutatva a kialakult viszonyok kereszttüzében. A módosult szerzői
magatartás pedig a szövegek egyszerűsödését, követhetőbbé, tényszerűbbé,
racionálisabbá válását hozza magával.
Az egyes fejezetek világosan
elkülönülő, témakörökbe rendezett rövid villanások, életfejezetek gyűjteményei,
vagy éppen résztémakörök, egy-egy fontosabb kérdésfelvetés alapos, kimerítő, a
korábban megszokottól eltérő, részletesebb kifejtései – még akkor is, ha a
fejezetcímek esetenként Az
élet szertartása témaköreire
utalnak vissza.
Jelen kötetben – a kísérletezés
részeként – első ízben látnak napvilágot összetetebb, terjedelmesebb, valamint
a szerző magára rótt feladata és egyéni világképe szempontjából hangsúlyosabb
esszék, illetve ezek mellett humoreszk, naplószerű jegyzet és recenziók.
Az összeállításban kiemelt helyet
kap a nagy elődök, a példaképek előtti tisztelgés.
A kötetben szereplő írások gyakran
az estétől hajnalig terjedő, a jógahagyomány által kiemelten kezelt, sajátos
rezgésű és intenzívebb spirituális töltésű időszakban megélt virrasztások,
gondolatfolyamok, vagy éppen elcsendesedések, csendes elmélkedések, meditációk
és áramoltatások eredményei – ébredései.
Vannak szövegek, melyek mindössze
néhány tíz perc, vagy fél óra, esetleg órák lenyomatai, más írások esetenként
hónapokig, vagy évekig mozogtak, rezegtek, alakultak, formálódtak. Szerepel itt
olyan írás, ami korábbi kötetekből maradt ki és van olyan is, melynek éppen a
folytatása nem fért bele a Virrasztások
és ébredések című kötetbe.
Nem lehet azt mondani, hogy ez a
szerző eddigi legjobb kötete, és azt se, hogy elődjeinél gyengébb, inkább más.
A folyamatában beérkező olvasói visszajelzések alapján tartalmaz népszerű és
kedvenc írásokat, ugyanakkor a szerző személyes hitvallása és írói pályafutása
szemontjából mérföldkőnek számító szövegeket is. Az élet szertartása című kötet után valahol egyfajta
ráadás kötet, mely feltételezi elődjének ismeretét, és ezt szempontul véve hív
a korábban olvasottak továbbgondolására, vagy éppen újabb részletek
felkutatására. Mindemellett, végső soron persze önállóan is értelmezhető.
Aktualitását tekintve, zárszóként
ide is beszúrhatjuk Az élet
szertartása című kötethez írt
kommentár záró sorait: „Nem írok gyakran. Arra törekszem, hogy mindig
aktuálisat, lényegeset, hasznosat közöljek. Olyat, amiről mindenképpen szólni
kell, de amiről nem szól más, vagy nem szólnak elegen. Ezt tettem-e kötet
esetében is, melyet büszkén, elégedetten és jó szívvel ajánlok minden érdeklődő
figyelmébe!”
Szinay Balázs,
Budapest, 2013