V i s s z a f o r d í t h a t a t l a n



v isszafordíthatatlan életemből rendre kizártak
i sten volt az egyetlen, ki két sorsállomás között rekedt velem
s ajnálok mindenkit, aki nem szeretett
s ajnálok mindenkit, aki már nem szerethet
z aklatott lelketektől most visszaveszem az igét
a kkor is, ha valaha örökre ígértem azt nektek, mert
f elemelkedhettetek volna hozzám, de fel sem ismertetek
o kolhatnék mást is helyettetek, de hiába mondtam:
r endet bontsatok és ne ihletést
d öntésre kényszerített titeket az összes ítélet s most mégis megint
í téletet kell mondanom minden életképtelen felett, mert
t i lehetettek volna az út, az igazság és az élet, nem én
h a nem a földi pokolra vágytok, mint parázna hitetlen nemzedék
a kár akarom, akár nem, az én lelkem is pihenni tér, ha már elég s
t ávol tartja magát világotok dolgaitól, mert ez már csak a ti dolgotok
a kkor is, ha a teremtett világon csak a kegyelem segíthet s bár
t agadjátok, de rátok bíztam a világot, úgy van rég és úgy is
l esz, ahogy ti akarjátok és nem úgy, ahogy én
a kkor is, ha csak nekem fáj pusztulásotok, nem én vagyok a fenevad
n em függ tőlem már semmi sem, magatoktól rettegjetek