Semmi különös, csak a valóság…
Elérkezettnek láttam az időt,
amit magamnak találtam.
Magamra találtam, és bár nem akartam
érte pénzt: ma eladtam a jegygyűrűt.
Ahogy a köveket tépték belőle,
mintha fogat húznának…
Recseg-enged-sikít-ellenáll-csikorog-
megvan… Tiszta arany.
Bal hátsó nyolcas. Bölcsesség…
ennyi se maradt szívemből.
Pedig, ha egy perc és
másfél gramm volt a jelentősége.
De nem az a baj:
képtelen voltam magamban
hozzád illőt találni...
...semmi kölcsönös, csak a valóság.